Marci elballagott az oviból

Marci elballagott az oviból. Az ünnepséget hosszas készülődés előzte meg:
- a gyerekek verseket tanultak, fényképezkedtek, koreográfiát és táncot gyakoroltak,
- az anyukák albumot készítettek, batyut varrtak, sütöttek, termet díszítettek.

Az évzáró keretében volt vízilovas tánc:

Sok-sok vers:
..."én vagyok a kapitány"...:

 Marci ennek a versnek az utolsó versszakát mondta:

"Nőtt a csacsi, növekedett,

nagy csacsivá cseperedett.
Azt mondta az anyukája:
"Beíratlak iskolába!

Tanulj fiam, okosodjál,
lusta szamár ne maradjál!"
-Így került az első b'-be,
csacsi család csemetéje.

Vettek neki könyvet, irkát,
kalamárist, tollat, tintát.
Táskát is, egy szép nagyot,
abba mindent berakott.

Reggelenként útnak eredt,
a nagyfülű csacsigyerek.
Sietett, hogy idejében
ott legyen az első b'-ben.

Gondtalanul nyargalászva
ment mindig az iskolába.
Hátán vitte tudományát,
a hatalmas teli táskát...

Mert a csacsi úgy gondolta,
a tudományt abban hordja.

Teltek, múltak napok, hetek,
a sok kicsi elsős gyerek
az abc-t megtanulta,
már az egyszer-egyet fújta.

A csacsi meg minden este
a könyvét feje alá tette!
Azt hitte, a tudománya
így vándorol buksijába.

Tanulni biz’ nem volt kedve,
sose tudta, mi a lecke!
Ült, csak ült a szamárpadban,
kalimpált a füle nagyban...

Csacsi család fiacskája
az első b'-t ötször járta.
Tudomány rá így sem ragadt,
bizony, jó nagy szamár maradt!"
(Szalai Borbála: Csacsi)

Batyuval végigballagás az ovin és az udvaron:

Végül egy jó kis eszem-iszommal zárult a ballagás:

Még saját torta is készült a csoportnak:

Zárószó:
Nekünk Ági néni volt AZ ÓVÓNÉNI. Óvónénik, dadusok jöttek-mentek mellette, de udvarias köszönésnél mélyebb viszonyba egyikükkel sem kerültünk.
Ági néni volt az, aki rendszeresen beszámolt arról, hogy mi a helyzet Marcival az oviban, ő volt az, aki hosszas betegeskedéseink (fülgyulladások garmada a kiscsoportban) alatt felhívott minket telefonon, aggódott, levelet írt az ovis csoporttal Marcinak.
Ági néni volt az, aki meglátogatta Marcit a kórházban amikor műtötték a kezét, ő segített nekünk az iskolaérettséggel kapcsolatos döntésünkben, ő kísérte figyelemmel Marci fejlődését, ő kérdezte meg egyedül, hogy végül melyik suliba vették fel. Sorolhatnám még tovább is...

Marci ezt rajzolta Ági néninek (bekerült a búcsúalbumba):

Egy video-búcsú az ovitól: